Tudom, hogy alig várjátok már a kisbabákat (merthogy hármas ikrek lesznek) és azzal a szeretettel fogjátok körülvenni, amivel engem is kiskoromban. Az egyetlen dolog, ami egy kicsit késlelteti az esküvőnket az egy fertőzés, amit a vőlegényem szedett össze valahol. Emiatt most megint kórházban vagyunk, mert persze én is elkaptam, de már sokkal jobban vagyunk az antibiotikumoknak köszönhetoen, amit vénásan adnak nekünk.

 

Az orvosok valami szifilisznek hívják a betegséget, azt hiszem. Tudom, hogy a férjemet tárt karokkal fogadjátok majd, és hamarosan olyan lesz majd, mint egy igazi családtag. Nagyon kedves ember, és bár nem végezte el a 8 általánost sem, rendkívül ambíciózus.

Egyébként teljesen más vallású, mint mi. De tudom, hogy toleránsak vagytok, és így az sem fog titeket zavarni, hogy sötétebb bőre, mint a miénk. Biztos vagyok benne, hogy legalább annyira fogjátok majd szeretni, mint én!! Mivel nagyjából a ti korotok béli, biztos nagyon jól kijöttök majd egymással, ha majd hazaköltözünk hozzátok a gyerekekkel (mert hát a mi lakásunk túl kicsi ennyi embernek). Az ő szülei is nagyon rendes emberek, azt hiszem, az apja valami híres kábítószercsempész Afrikában, ahonnan a jövendőbelim is származik...

 

Most, hogy már mindenről részletesen beszámoltam, azt hiszem itt az ideje, hogy bevalljam nektek, hogy nem égett le a lakásom, és így nekem kutya bajom, nem is voltam kórházban egy napot sem, nincs se volegényem, se szifiliszem, se semmilyen néger pasim.

 

Az igazság az, hogy meghúztak analízisből meg makróból, és kettest kaptam informatikaból, és csak azt szerettem volna tudatosítani bennetek, hogy vannak ennél a világon sokkal rosszabb dolgok is!